A filogenetikus osztályozás szerint a páfrányfenyők önálló törzset alkotnak. A törzshöz csupán egyetlen osztály, egyetlen rend és egyetlen ma élő család, tartozik.
Ezen belül az egyetlen ma élő faj a Ginkgo biloba.
Nagyon izolált, közismerten öreg paleoendemikus növényfaj a páfrányfenyő Ginkgo biloba.
Ellenálló a betegségekkel szemben, koronája ellenáll a szélnek, hókárnak, fája a kártevőknek. 35 méteresre nő meg, egyes példányai Kínában 50 méter fölé magasodnak. A fiatal páfrányfenyők karcsúak és kevéssé elágazóak, később a kúp alakú korona kiszélesedik.
Az ágak már fiatalon is erősek, vastagok, hegyesszögben felfelé törve nőnek, később terülnek szét.
A hosszúhajtások egyenesek, messzire nyúlók, a vörös rügyben végződő törpehajtások télen különös külsőt kölcsönöznek a csupasz ágaknak.
A kéreg barnásszürke-sötétbarna, a törzsön bütykök találhatók.
Hosszú levelei bőrszerűek, legyező formájúak, erezetük villás, a levéllemez középen mélyen bemetszett, feltűnően puha levelek hosszú szárúak világos- vagy középzöld színűek, ősszel élénksárgává válnak, majd lehullnak.
Kétlaki növények, külön termős és porzós példányok vannak, melyek között igen erőteljes különbségek mutatkoznak.
A hímivarú növények porzós virágai sárga, hengeres barkákban, általában a törpehajtásokon fejlődnek. A nőivarú ginkgók termős virágainak száma 2-3, a szél porozza be őket.
A porzós egyedek rügyfakadása és lombhullása megelőzi a termős fákat. A nyitvatermők virágában rendesen csak az egyik ivarszerv fejlődik, külön egyeden a porzós és külön a termős virág. Tehát az ivarszervek két különböző növényen fordulnak elő, ezért kétlaki növény a Gingko biloba. A ginkgó szaporodásának érdekessége még hogy a fa szaporodóképessége 20 éves korában kezdődik és legalább 1000 évig tart.
A porzás és megtermékenyítés kb. 5 hónap alatt megy végbe. A virágos növény virágporában mozgó hímsejtek spermatozoidok vannak, melyek spirális csillószőreikkel és csapkodó mozgásukkal végzik a megtermékenyítést, akkor is, ha nem hatolnak a magkezdeménybe.
A szabadon álló, ovális magkezdemények igen aprók, színük világoszöld. A csonthéjas termésre emlékeztető magvak húsos héja éréskor szürkészöldről aranysárgára változik, vajsavtartalma miatt kellemetlen szagot áraszt, emiatt közterületekre általában a hímivarú példányokat ültetik a növények azonban ültetés előtt nem szelektálhatók nemek szerint.
A páfrányfenyők szélbeporzású növények. A termős virágzatra jellemző magkezdemények a tengelyek végén ülnek, számuk 2, de csak az egyik fejlődik maggá.
A termőlevél erősen redukálódott, a magkezdemény alapjánál lévő duzzadmány, mely a megporzást követően elhúsosodik és beburkolja a magkezdeményt.
Éréskor kellemetlen szagú, a benne lévő vajsav butánsav miatt.
A megtermékenyítés csak akkor következik be, ha termős virág lehullik az anyanövényről. Ezt követi az embrióképzés. A sziklevelek száma 2 vagy 3. Érdekes sajátosságuk az ivari kromoszómák jelenléte női, termős példányon XX kromoszómapár, a hím, porzós példányon XY kromoszómapár.
